Míg vártunk a klinika felé menet a buszra, egyszer csak hatalmas csattanás.

No igen, elég neuralgikus keresztez?dés a Dózsa György-Ibolya. A Dózsán szép fasor középen végig, emiatt nem is szabad a balkanyar, merthogy beláthatatlan. Ennek megfelel?en kint is vannak azok a bizonyos kötelez? haladási irány táblák. Még ha valaki nem is ismeri (jogsival az azért durva) még akkor is eléggé egyértelm?. (Mellesleg itt minimum egy szabálytalankodó jut átlagban 5 percre.)

Hülyepicsa persze rátekerte a kocsiját, természetesen sz?k ívben (hátha még elfér ugye) és tempóban (á, megállni szétnézni...). Csatt. Fejvakarás. No az ilyennek emlékezetessé tenném az eseményt, hogy egy életre megtanulja, mit is jelent az a tábla (meg persze az összes többi) és mit is jelent bármelyik be nem tartása.

(Kíváncsi leszek a kettes villamossal megmarad-e majd ez a fasor, és egyáltalán, mikorra fogja megszokni az autós társadalom azt az új forgalmi helyzetet. Kénytelenek lesznek, elvégre a tuja egy kicsivel er?sebb.)